fckng-dstnc:

egyelbaszottlanynaploja:

soha-semmi-nem-lesz-mar-a-regi:

“Amikor a fiú hatéves volt, az apja adott neki egy sólymot, hogy tanítsa be. A sólymok ragadozók, gyilkos madarak, mondta neki az apja, az égbolt Árnyvadászai. A sólyomnak nem tetszett a fiú, és a fiúnak sem tetszett a sólyom. Tartott éles csőrétől, csillogó szeme mintha folyton őt figyelte volna. Amikor a fiú a madár közelébe ment, az mindig felé kapott a csőrével meg a karmaival. A fiú csuklója meg a keze heteken át véres volt a sebektől. Nem tudta, de az apja olyan sólymot választott, amelyik több mint egy éve vadon élt, és így szinte lehetetlenség volt idomítani. De a fiú mégis megpróbálta, mert az apja azt mondta neki, hogy formálja engedelmessé a sólymot, ő pedig azt szerette volna, hogy az apja elégedett legyen vele. Állandóan a sólyom mellett volt, beszélt hozzá, zenét hallgattatott vele, hogy ne tudjon aludni, mert állítólag egy fáradt madarat könnyebb megszelídíteni. Megtanult mindent a felszerelésről: a béklyóról, a csuklyáról, a röptetőkötélről, ami nem engedte, hogy a sólyom elszakadjon a csuklójától. Vakon kellett volna tartania a madarat, de nem vitte rá a lélek. Ehelyett megpróbált odaülni, ahol a madár láthatta, miközben megérintette és simogatta a szárnyát, megpróbálta elérni, hogy bízzon benne. A kezéből etette, de a sólyom eleinte nem akart elfogadni semmit. Később olyan durván evett, hogy csőre megvágta a fiú tenyerét. Ő azonban nem bánta, mert ez már haladás volt, és mert azt akarta, hogy a madár ismerje őt, még ha ehhez arra is volt szükség, hogy igyon a véréből. A fiú nemsokára már látta, milyen gyönyörű a sólyom, hogy karcsú szárnyai villámgyors repülésre termettek, hogy erős és fürge, tüzes és gyengéd. Amikor a föld felé zuhant, úgy mozgott, mint a fény. Amikor megtanult körözni fölötte és letelepedni a csuklójára, a fiú majdnem ordított a boldogságtól. Néha a madár a vállára ugrott, és a hajába temette a csőrét. Tudta, hogy a sólyom szereti őt, és amikor biztos volt benne, hogy nem csak szelíd, de tökéletesen szelíd, elment vele az apjához, és azt várta, hogy az majd büszke lesz rá. Ehelyett az apja kivette a kezéből a most már szelíd madarat, és eltörte a nyakát. „Mondtam, hogy engedelmességre tanítsd", szólt az apja, és a földre dobta a sólyom élettelen testét. „Ehelyett arra tanítottad meg, hogy szeressen téged. A sólymok nem szerető háziállatnak valók: tüzesek és vadak, barbárok és kegyetlenek. Ezt a madarat nem megszelídítetted. Megtörted.“ Később, miután magára maradt, a fiú addig sírt a sólyom teste fölött, amíg végül apja küldött egy szolgálót, hogy vigye el a madarat, és temesse el. A fiú soha többé nem sírt, és sosem felejtette el, amit megtanult: szeretni egyet jelent a pusztítással, akit pedig szeretnek, az elpusztul.”

— Cassandra Clare

Reblog🤞

megtörted

(via kurvagecianyadaaat)

Batman Logo 2